A vastagbél átmeneti vagy tartós vérellátási zavara gyulladást, ulceratiót és ritkán necrosist okoz. A pontos diagnózis és az egyéni kezelési terv minden esetben orvosi vizsgálaton alapul.
A közölt szakirodalom többnyire prevalenciát, kiválasztott betegcsoportokat vagy az alapbetegséghez kötött gyakoriságot ismertet; ezekből éves lakossági incidenciát nem helyes visszaszámolni.
Adatbizonyosság: korlátozottEtiológia és patomechanizmus
Hypoperfusio, atherosclerosis, thromboembolia, gyógyszerek és műtéti/keringési események; gyakran multifaktoriális.
A vastagbél és anorectum betegségeiben gyulladás, fertőzés, diverticularis eltérés, motilitási és bél–agy kölcsönhatási zavar, vascularis laesio vagy neoplasia okozhat panaszt. A széklet formája, vérzés jellege, időbeli mintázata és az éjszakai tünetek fontosak, de a diagnózist objektív vizsgálat erősíti meg.
A kockázati tényező jelenléte nem jelenti azt, hogy a betegség biztosan kialakul, hiánya pedig nem zárja ki. Az egyéni kockázatot az életkor, genetikai háttér, gyógyszerek, társbetegségek és korábbi beavatkozások együtt alakítják.
Epidemiológia
Éves incidencia: nem áll rendelkezésre egységes éves incidencia/100 000 fő.
Az epidemiológiai adatok definíció- és populációfüggők.
Főként idősebb, vascularis rizikójú betegek betegsége; incidenciája populációtól és definíciótól függ.
Az adat bizonyossága: korlátozott. A 100 000 fő/év mutató új eseteket vagy új klinikai eseményeket jelent; krónikus, veleszületett vagy tünetalapon definiált állapotnál nem helyettesíthető egyszerűen prevalenciával. A földrajzi eltérések mögött valódi biológiai különbség, korösszetétel, szűrési intenzitás és kódolási gyakorlat egyaránt állhat.
Tünetek és klinikai megjelenés
Hirtelen görcsös hasi fájdalom, sürgető inger és haematochezia, gyakran bal oldali lokalizációval.
A tünetek lehetnek folyamatosak, hullámzóak vagy teljesen hiányozhatnak. A panasz erőssége nem mindig arányos az anatómiai eltéréssel: súlyos betegség is lehet kezdetben tünetszegény, míg funkcionális zavar jelentős életminőség-romlást okozhat látható szervi károsodás nélkül.
Alarmjelnek számít az akaratlan fogyás, ismételt hányás, gastrointestinalis vérzés, progresszív nyelészavar, láz, sárgaság, anaemia, éjszakai panasz vagy gyors állapotromlás. Peritonitis, shock, jobb oldali/kiterjedt betegség, pneumatosis vagy lactatemelkedés azonnali sebészeti értékelést igényel.
Diagnosztikus út
Kontrasztos CT, majd stabil betegben óvatos colonoscopia biopsziával; infekció, IBD és akut mesenterialis ischaemia elkülönítése.
A kivizsgálás célzott laborból, székletvizsgálatból, calprotectinből, colonoscopiából és biopsziából állhat. Akut gyulladás vagy perforációgyanú esetén elsőként CT szükséges, és a colonoscopia időzítése halasztandó lehet. A negatív makroszkópos kép nem zár ki mikroszkópos colitist.
A diagnózisnak meg kell válaszolnia három külön kérdést: valóban fennáll-e a kórkép, mi az oka vagy fenotípusa, és milyen súlyosságú vagy szövődményes. A vizsgálatokat ezért nem önmagukban, hanem előteszt-valószínűség és terápiás következmény alapján kell kérni. Negatív vizsgálat után is szükséges lehet más módszer, ha a klinikai gyanú fennmarad.
Differenciáldiagnózis
Fertőzés, IBD, coeliakia, mikroszkópos colitis, epesav-hasmenés, gyógyszerhatás, colorectalis neoplasia és funkcionális kórkép különítendő el. Végbélvérzést nem szabad automatikusan aranyérnek tulajdonítani.
A ischaemiás colitis elkülönítésében különösen fontos, hogy a tüneti hasonlóság ne vezessen automatikus diagnózishoz. A gyógyszerlistát — NSAID, antithromboticus, GLP-1-agonista, antibiotikum, opioid, immunszuppresszív vagy gyógynövénykészítmény — célzottan át kell tekinteni. A döntő vizsgálatot az alarmjelek, életkor, előzmények és a legvalószínűbb veszélyes alternatíva határozza meg.
Kezelés
Enyhe esetben bélkímélet, folyadék és megfigyelés; súlyos/komplikált formában antibiotikum, intenzív monitorozás és sebészet.
A terápia célja lehet az etiológia megszüntetése, gyulladáskontroll, szervfunkció megőrzése, szövődmény megelőzése vagy palliatív tünetcsökkentés. A gyógyszerválasztást dózis, vesemájfunkció, interakció, terhesség, infekciórizikó és betegpreferencia módosítja. Endoszkópos, radiológiai és sebészi módszerek nem egymás versenytársai: komplex betegségben lépcsőzetes vagy kombinált stratégia adja a legjobb eredményt.
Az életmódkezelés csak akkor tekinthető terápiának, ha konkrét, mérhető és fenntartható: testsúlycél, alkohol- és dohányzásstop, megfelelő fehérje- és energiabevitel, fizikai aktivitás, valamint indokolt dietetikai támogatás. Indokolatlanul szigorú eliminációs diéta hiányállapotot és szorongást okozhat.
Szövődmények és prognózis
Lehetséges vérzés, anaemia, kiszáradás, diverticularis tályog vagy perforáció, obstructio, megacolon és malignitás. A kockázat különösen életkor, immunszuppresszió és antithromboticus kezelés mellett nő.
Az egyéni prognózist a betegség altípusa, stádiuma, aktivitása, szervi tartalék, kezelésre adott válasz és társbetegségek határozzák meg. A populációs százalék nem alkalmazható automatikusan egyetlen betegre. A korai felismerés általában növeli a szervmegtartó vagy kevésbé invazív kezelés esélyét.
Sürgősségi küszöb: Peritonitis, shock, jobb oldali/kiterjedt betegség, pneumatosis vagy lactatemelkedés azonnali sebészeti értékelést igényel.
Követés, önmenedzsment és megelőzés
A követés a székletmintázat, vérzés, testsúly, vérkép és gyulladásos markerek mellett az életkor- és rizikóalapú colorectalis szűrést is tartalmazza. Új alarmtünet esetén a korábbi funkcionális diagnózist újra kell értékelni.
A beteg számára hasznos a tünetek, testsúly, székletszám, láz, vérzés, gyógyszerszedés és mellékhatások strukturált naplózása. Kontroll előtt érdemes előre összegyűjteni a gyógyszerlistát, korábbi endoszkópos és képalkotó leleteket, szövettant és releváns labortrendeket.
A követési intervallum nem általános naptári szabály: az aktivitás, szövettan, kezelés, családi kockázat és korábbi szövődmény szerint változik. Új alarmtünet vagy lényeges klinikai változás felülírja a tervezett kontrollidőpontot.
Mit kérdezzen a kezelőorvostól?
Mi támasztja alá a diagnózist, és mely veszélyes alternatívákat zártuk ki? Milyen fenotípus vagy stádium igazolódott? Mi a kezelés elsődleges célja, mennyi idő alatt várható válasz, és hogyan mérjük objektíven? Mely mellékhatás vagy tünet esetén kell azonnal jelentkezni? Szükséges-e endoszkópos, képalkotó, labor- vagy szövettani kontroll? Van-e családtagokra vonatkozó szűrési vagy megelőzési javaslat?
A közös döntéshozatal során a várható előnyt, a bizonytalanságot, a kezelés terhét és az alternatívákat egyaránt érdemes rögzíteni. A portál tájékoztatója segít felkészülni erre a beszélgetésre, de nem helyettesíti az egyéni orvosi döntést.
Az incidencia értelmezéséhez
A betegségspecifikus számok nem minden esetben magyar regiszterből származnak. A tartományokat nemzetközi népességalapú vizsgálatok és szisztematikus áttekintések alapján adjuk meg, a bizonytalanságot külön jelölve.
IBD globális incidencia és prevalencia – szisztematikus áttekintés ↗Eozinofil oesophagitis epidemiológiája ↗Autoimmun májbetegségek népességalapú incidenciája ↗Pancreatitis globális epidemiológiája ↗Felső és alsó GI vérzés globális epidemiológiája ↗