Budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház és SzakrendelőSürgős panasz esetén: 112
← Vissza a betegségtárhozEpeutak

Akut cholangitis

Fertőzött epeúti elzáródás, amely gyorsan szepszishez vezethet.

Röviden

Fertőzött epeúti elzáródás, amely gyorsan szepszishez vezethet. A pontos diagnózis és az egyéni kezelési terv minden esetben orvosi vizsgálaton alapul.

Éves incidencianem áll rendelkezésre stabil általános-populációs incidencia

Epeúti obstrukcióval és beavatkozással összefüggő kórházi eseményként mérik; a ráta populáció- és rendszerfüggő.

Adatbizonyosság: korlátozott
01

Etiológia és patomechanizmus

Leggyakrabban epeúti kő, szűkület, stentelzáródás vagy daganat.

Az epeúti betegségekben kő, gyulladás, heges vagy daganatos szűkület akadályozhatja az epeelfolyást. A pangó epe felülfertőződhet; a nyomásemelkedés bakteraemiához és szepszishez vezethet. A tünetmentes epehólyagkő és az elzáródást okozó choledocholithiasis klinikailag eltérő állapot.

A kockázati tényező jelenléte nem jelenti azt, hogy a betegség biztosan kialakul, hiánya pedig nem zárja ki. Az egyéni kockázatot az életkor, genetikai háttér, gyógyszerek, társbetegségek és korábbi beavatkozások együtt alakítják.

02

Epidemiológia

Éves incidencia: nem áll rendelkezésre stabil általános-populációs incidencia.

Epeúti obstrukcióval és beavatkozással összefüggő kórházi eseményként mérik; a ráta populáció- és rendszerfüggő.

Ritkább, de időkritikus gasztroenterológiai sürgősség.

Az adat bizonyossága: korlátozott. A 100 000 fő/év mutató új eseteket vagy új klinikai eseményeket jelent; krónikus, veleszületett vagy tünetalapon definiált állapotnál nem helyettesíthető egyszerűen prevalenciával. A földrajzi eltérések mögött valódi biológiai különbség, korösszetétel, szűrési intenzitás és kódolási gyakorlat egyaránt állhat.

03

Tünetek és klinikai megjelenés

Láz/hidegrázás, jobb bordaív fájdalom, sárgaság; súlyos esetben hypotonia és zavartság.

A tünetek lehetnek folyamatosak, hullámzóak vagy teljesen hiányozhatnak. A panasz erőssége nem mindig arányos az anatómiai eltéréssel: súlyos betegség is lehet kezdetben tünetszegény, míg funkcionális zavar jelentős életminőség-romlást okozhat látható szervi károsodás nélkül.

Alarmjelnek számít az akaratlan fogyás, ismételt hányás, gastrointestinalis vérzés, progresszív nyelészavar, láz, sárgaság, anaemia, éjszakai panasz vagy gyors állapotromlás. A cholangitis gyanúja önmagában sürgős kórházi ellátás indoka.

04

Diagnosztikus út

Labor, hemokultúra és képalkotás; a súlyosságot és az elzáródás okát gyorsan fel kell mérni.

Első lépés a májenzim-mintázat, bilirubin és hasi ultrahang. Köztes epeúti kővalószínűségnél MRCP vagy EUS előzi meg a terápiás ERCP-t. Cholangitisben a diagnózis és súlyosság klinikai, labor- és képalkotó kritériumokból áll; a drenázst nem szabad indokolatlan mintavétel miatt késleltetni.

A diagnózisnak meg kell válaszolnia három külön kérdést: valóban fennáll-e a kórkép, mi az oka vagy fenotípusa, és milyen súlyosságú vagy szövődményes. A vizsgálatokat ezért nem önmagukban, hanem előteszt-valószínűség és terápiás következmény alapján kell kérni. Negatív vizsgálat után is szükséges lehet más módszer, ha a klinikai gyanú fennmarad.

05

Differenciáldiagnózis

Akut hepatitis, pancreatitis, cholecystitis, májtályog, benignus és malignus epeúti szűkület, gyógyszeres cholestasis és haemolysis különítendő el. Fájdalmatlan progresszív sárgaság malignitást valószínűsíthet.

A akut cholangitis elkülönítésében különösen fontos, hogy a tüneti hasonlóság ne vezessen automatikus diagnózishoz. A gyógyszerlistát — NSAID, antithromboticus, GLP-1-agonista, antibiotikum, opioid, immunszuppresszív vagy gyógynövénykészítmény — célzottan át kell tekinteni. A döntő vizsgálatot az alarmjelek, életkor, előzmények és a legvalószínűbb veszélyes alternatíva határozza meg.

06

Kezelés

Folyadék, antibiotikum és legtöbbször sürgős endoszkópos epeúti drenázs (ERCP); sikertelenség esetén alternatív drenázs.

A terápia célja lehet az etiológia megszüntetése, gyulladáskontroll, szervfunkció megőrzése, szövődmény megelőzése vagy palliatív tünetcsökkentés. A gyógyszerválasztást dózis, vesemájfunkció, interakció, terhesség, infekciórizikó és betegpreferencia módosítja. Endoszkópos, radiológiai és sebészi módszerek nem egymás versenytársai: komplex betegségben lépcsőzetes vagy kombinált stratégia adja a legjobb eredményt.

Az életmódkezelés csak akkor tekinthető terápiának, ha konkrét, mérhető és fenntartható: testsúlycél, alkohol- és dohányzásstop, megfelelő fehérje- és energiabevitel, fizikai aktivitás, valamint indokolt dietetikai támogatás. Indokolatlanul szigorú eliminációs diéta hiányállapotot és szorongást okozhat.

07

Szövődmények és prognózis

Akut cholangitis, pancreatitis, cholecystitis, epehólyag-perforáció, májtályog, szepszis és másodlagos biliaris cirrhosis alakulhat ki. Daganatos elzáródásban malnutritio, infekció és stentdiszfunkció gyakori.

Az egyéni prognózist a betegség altípusa, stádiuma, aktivitása, szervi tartalék, kezelésre adott válasz és társbetegségek határozzák meg. A populációs százalék nem alkalmazható automatikusan egyetlen betegre. A korai felismerés általában növeli a szervmegtartó vagy kevésbé invazív kezelés esélyét.

Sürgősségi küszöb: A cholangitis gyanúja önmagában sürgős kórházi ellátás indoka.

08

Követés, önmenedzsment és megelőzés

Definitív kőkezelés után az epehólyag-műtét időzítése, stent esetén a tervezett csere/eltávolítás kulcsfontosságú. Krónikus cholangiopathiában labor, képalkotás és malignitás-surveillance szükséges.

A beteg számára hasznos a tünetek, testsúly, székletszám, láz, vérzés, gyógyszerszedés és mellékhatások strukturált naplózása. Kontroll előtt érdemes előre összegyűjteni a gyógyszerlistát, korábbi endoszkópos és képalkotó leleteket, szövettant és releváns labortrendeket.

A követési intervallum nem általános naptári szabály: az aktivitás, szövettan, kezelés, családi kockázat és korábbi szövődmény szerint változik. Új alarmtünet vagy lényeges klinikai változás felülírja a tervezett kontrollidőpontot.

09

Mit kérdezzen a kezelőorvostól?

Mi támasztja alá a diagnózist, és mely veszélyes alternatívákat zártuk ki? Milyen fenotípus vagy stádium igazolódott? Mi a kezelés elsődleges célja, mennyi idő alatt várható válasz, és hogyan mérjük objektíven? Mely mellékhatás vagy tünet esetén kell azonnal jelentkezni? Szükséges-e endoszkópos, képalkotó, labor- vagy szövettani kontroll? Van-e családtagokra vonatkozó szűrési vagy megelőzési javaslat?

A közös döntéshozatal során a várható előnyt, a bizonytalanságot, a kezelés terhét és az alternatívákat egyaránt érdemes rögzíteni. A portál tájékoztatója segít felkészülni erre a beszélgetésre, de nem helyettesíti az egyéni orvosi döntést.

Epidemiológiai háttérforrások

Az incidencia értelmezéséhez

A betegségspecifikus számok nem minden esetben magyar regiszterből származnak. A tartományokat nemzetközi népességalapú vizsgálatok és szisztematikus áttekintések alapján adjuk meg, a bizonytalanságot külön jelölve.

IBD globális incidencia és prevalencia – szisztematikus áttekintés Eozinofil oesophagitis epidemiológiája Autoimmun májbetegségek népességalapú incidenciája Pancreatitis globális epidemiológiája Felső és alsó GI vérzés globális epidemiológiája